Ahogy ígértem visszatértem görög utazások második fejezetével. Nem mondom, hogy ez volt a legjobb napunk, hisz minden napban volt valami szép, ami miatt az lehetne. Talán ez volt az első nyaralásunk, ahol végre nem akartuk mindent egyszerre megnézni. Kényelmesen keltünk fel és indultunk el, sokszor délben indultunk útnak. Visszaértünk 5-6-7 fele és egy kis pihenő után vissza a város forgatagába vacsorázni egyet.

3. nap: Ezt a napot a városnézésre szántunk, hisz erre a napra vettük meg belépőjegyünket az Akropoliszra előre online. Ez a kombinált belépőjegy lehetővé tette, hogy további híres helyeket is felkeressünk, mint például: Görög agora, Római agora, Hadrianus Könyvtára, Olympeion, Kerameikos, Lykeion. Nekünk a végén kettő kimaradt, de a többit nagyon élveztük. Az Akropolisztól tartottunk, mert a Monastiraki térről nézve elég magasan helyezkedett el. A séta felfelé nem volt annyira vészes, mint gondoltuk, sőt még nagy sorokról sem beszélhetünk a belépésnél. Mi egy délutáni időpontot választottunk, hát ha egy kis naplementét is bele tudunk csempészni a kilátásba, de valószínűleg ezt nem nyáron fogjuk megtapasztalni, hisz akkor ment le a nap, amikor mi már a szállásunkon lévő pihenőn is túl vacsoráztunk a városban. Talán majd legközelebb sikerrel járunk. :) 

Az telefonunk egészség alkalmazásán tisztán látszik, melyek voltak a strandolós és melyek a városnézős napjaink, hisz ezeken a napokon körülbelül 15-20 kilométert sétáltunk. 

Ezen az estén találtuk meg azt a csodás cukrászdát, ami a Mary Poppins-ból merítette dizájnját. Fantasztikusan nézett ki. Megfogadtuk, hogy itt ennünk kell, de bármikor arra tévedtünk nem voltunk éhesek, vagy épp az édeset nem kívántuk, így ez egy későbbi bakancslistánk pontja lesz.

Aznap este finom souvlakit ettem, a férjem meg carbonara spagettit. Nem tudom, hogy csinálom, de mindig nekem sikerül rendelni a legnagyobb adagot. :D

4. nap: Ismét egy nyugis strandolós nap, amit kicsit megbántunk, mert bár meleg volt, a szél viszont hűvös, így nem volt annyira felhőtlen a pancsolásunk. Hamarabb is visszamentünk a városközpontba. Azonban ez is egy fontos mozzanata volt utazásunknak, hisz ezen a napon találkoztunk magyar borokkal a boltban. 

Pont egy nappal korábban mondtam a férjemnek, hogy míg itt vagyunk nekem ennem kell valami tengerherkenytűs kaját. Ez a negyedik napra meg is érett, hisz este már csak azt kerestem az étlapokon, de egy olyat nem találtam, amit én ettem volna. Persze, nem azért, mert nem volt a kínálatban, csak másképp, mint én gondoltam. Én ugyanis a tengeri gyümölcsös spagetti után áhítoztam. Nagy nehezen megtaláltuk, vagy pontosabban egy étterem előtt invitáló segített nekünk. Nagyon felderültünk, hogy végre nem kell tovább sétálni korgó hassal. Megérte keresgélni!

Hamarosan újra jelentkezem görög élményeinkkel, tapasztalatainkkal!

Nektek melyik görög étel ízlett a legjobban?

Idén másodjára tehettük meg, hogy külföldre menjünk kicsit kipihenni magunkat. Róma után, most Athén következett az utazási bakancslistánkon (már ha lenne ilyen). Izgatottak voltunk az ország, a város, a kultúra miatt és, hogy a kutyánk miatt, aki 1 hétig anyuéknál volt a kertjükben. 

A Ryanair repülőjével mentünk, és mondanom sem kell izgultunk a sok hallott történet alapján, hogy megfelelő legyen a kézipoggyászunk mérete, zökkenőmentes repülésünk legyen. Szerencsére minden rendben volt és nagyon kedvesek voltak. A gépünk reggel 6:30-kor indult, és még 10 előtt Athénba értünk. Egyből megcsapott minket a meleg, de első percben még élveztük.

Nagy nehezen megtaláltuk a Metro-t, ami nem teljesen a mi metrónkra hasonlított, hisz ez a felszínen ment. Szereztünk két jegyet, de nem sikerült érvényesítenünk, hisz a pénztáros mondta, hogy 1 perc van még az indulásig és mi siettünk. Hozzáérintettük a leolvasóhoz, de nem adott ki hangot (ezt utólag tudtuk meg) és siettünk le. Persze lekéstünk fél óra a következőig. Kicsit el voltunk fáradva, hisz hajnali 3-kor keltünk, ezért kedvünk sem volt a jegy érvényesítésén gondolkozni, vagy leellenőrizni. A végén megjött a következő járat, amire fel is szálltunk. Itt a két megálló között 10 perc is beletelik, mire megint megáll. Nézelődtünk és próbáltuk olvasni a feliratokat, majd a szemünk megakadt egy feliraton, hogy a büntetés a jegyünk 60 szorosa. Ezen kicsit megijedtünk és bepánikoltunk, hogy ennyi pénzünk ugyan nekünk nincs és valahogy ki akartuk deríteni, hogy érvényesítettük egyáltalán a jegyünket. Ezért leszálltunk a következő megállónál felsétáltunk és segítséget kértünk, majd rájöttünk, hogy mire kell legközelebb figyelnünk.

Elértük a Monastiraki teret, ami elég központi helyen van a városban. Onnan láttuk az Akropoliszt is. Innen még körülbelül 10 percre volt a szállásunk, nem siettünk, bár a kis kitérőnk miatt, simán végeztek a szoba takarításával, mire odaértünk. Így elkezdtük követni a térképet és, hát kicsit összeszorult a gyomrunk, amilyen utcán vitt át egy szakaszon, de mi bátran mentünk tovább. A szállásunk közelében volt egy radikális politikai csoport épülete és előtte folyton ott voltak a rendőrök, így megnyugodtunk. Kis pihenés után, elindultunk a városban mászkálni, mi merre van. Találtunk egy utcát, ahol nagyon gyorsan mentünk át, utána megfogadtuk,hogy nem fogunk erre jönni, inkább az első utca maradjon. Az legalább kietlen volt. Az első napi élményeink kicsit kétkedésbe taszítottak minket, biztos ide akartunk jönni, Rengeteg graffiti - persze voltak köztük nagyon szép és találó is - sok a szemét az utcákon. Szóval az első napi élményeink egy kicsit csalódásba torkollt. A szállásunk se volt egy hű, de nagyon szuper. Hiába próbál az ember alapos lenni a választáskor, sokszor tök mást kap. 

A szállásunk neve: The Historical Center Studios volt. Kicsi volt a szobánk, a fürdő és egyben wc-ről nem is beszélve. Az emeletes ágy tetejére inkább nem mentem fel, mert a végén leesek. A kanapét ággyá alakítottuk, és azon aludtunk, persze kettőnknek nem volt valami kényelmes. Az emeletes ágy alsó részén meg meleg volt és nem járt a levegő. Volt egy hűtő, teafőző, kenyérpirító (ami kicsit szikrázott, így inkább nem használtuk), néhány tányér, evőeszköz, persze éles kés már nem volt. Kedvesek voltak kérésemre raktak be  a szobába hajszárítót nekem. Sajnos se egy asztal, se egy szék, így a kihajtott kanapéágyon reggeliztünk. Bár az utolsó napokban rájöttünk,hogy videberen lehetett volna írni nekik, ha takarítást szerettünk volna, de mi találkoztunk egy takarítóval és kértük a szemét levitelét és új szemeteszsákot. Szóval nem volt felhőtlen a kedvünk a szállást illetően, de a végére egész megbarátkoztunk vele, vagy inkább belenyugodtunk?! 

1. nap: Első nap csak zombiként mászkáltunk a városban, nézelődtünk, ismerkedtünk a kávékkal. Megnéztük a Nemzeti kertet, majd ettünk valahol valami gyorsat.

2. nap: A második nap először azt terveztem, hogy nekiindulunk a városnak, de közben a férjem felvetette a tengerpart ötletét, ami valahogy reggelre szöget ütött a fejembe és már én is a tengervíz után áhítoztam. Így elindultunk a tengerpartra. Sajnos a villamos nem járt a Syntagma térről, de jött helyette busz (A1) és 35-45 perc alatt a tengerparton is voltunk. Kinéztük az egyik nem fizetős tengerparti szakaszt (Bikini Beach bar) és napágyakon pihengettünk és fürödtünk délutánig. Hazaérés után, fürdés és 1-2 óra pihi következett, majd 7-8 felé elindultunk vacsorázni. Találtunk egy kis éttermet az egyik utcában, ami első látásra sétálóutca, de nem kell meglepődni, hogy jönnek robogóval, autóval. A kis étterem: Τάκη 13 nevet viselte. Kebabot ettünk és élveztük a görög élőzenét. Nagyon hangulatos volt. Mikor fizettünk a számlára rá volt írva, hogy kellemes nyarat kívánnak nekünk. Továbbá a számlával együtt amolyan welcome drinket is hoztak, vagyis inkább kilépő italt. Erős illata volt és nem mertünk belőle sokat inni, de miután megittunk rájöttünk, hogy nagyon is kellemes volt. Nagyon jól éreztük magunkat itt. Próbáljátok ki ti is!

Hamarosan visszatérek utazásunk további részleteivel!

Voltatok már Athénba? Mi tetszett a legjobban?

Manapság egyre elterjedtebb az internetes vásárlás. Én is sokkal jobban szeretem, mint a hosszú kasszasorokat állni a boltokban. A nagyobb bevásárlásainkat is interneten keresztül csináljuk. Főleg azért, mert

1. Mert kényelmes, hamarabb végzünk.
2. Mert nem veszünk meg annyi hülyeséget.
3. Házhoz hozzánk, nekem csak a lakásban kell elpakolni a megvásárolt termékeket.

Talán ez a 3 legfontosabb szempont az internetes vásárlásnál. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem járunk boltba, hisz a kenyeret, felvágottat, gyümölcsöt, zöldséget nem tudom megvenni egész hónapra előre. Ruhát sem szeretek internetről rendelni, valahogy ragaszkodom annak a felpróbálásához. Illetve rengeteg rém sztorit hallani, hogy nem jó a méret, más színben jött, nem áll jól rajtam. Ahhoz, hogy ezeket elkerüljem inkább személyesen megyek el és veszem meg azokat.

Van ugyanakkor valami, amiről nem tudok leakadni. Biztos ismeritek az AliExpressz-t vagy a Wish-t. Én főként az Ali-t használom, és szeretem is. Ha rajta van az alkalmazás a telefonomon nem tudom megállni, hogy ne nézzek fel és keressek valami itthonra is hasznos dolgot. Mostanában a lakás praktikussá tétele a cél, így olyasmit vásárolok, amivel a saját életemet is megkönnyíthetem. 

Azonban sokszor arra eszmélek rá, hogy megrendelek 1-2 dolgot és külön még 1-2-t és HOPSZ elköltöttem többet, mint szerettem volna. Csak rakosgatom a dolgokat a kis virtuális kosaramba, majd a végén nem együtt rendelem meg, pedig meg akarom venni, hanem külön és úgy nem egyszerre tűnik fel a nagyobb összeg. Az utóbbi időben jöttem rá erre és megdöbbentem magamon, hogy tényleg ezt csinálom. Azóta kicsit kerülöm is az alkalmazást, mert nagyon függővé tud tenni. 

Miért akarok én folyton rendelgetni? Miért akarok pénzt költeni? 

Ti, hogy vagytok ezzel? Szoktatok interneten vásárolni? Milyen szokásaitok vannak?

Elég sok új sorozat jelent meg az utóbbi időkben. Én inkább a romantikus, érdekes, utópisztikus sorozatok iránt mutatok érdeklődést. Általában kerülöm az olyanokat, amelyekben drog vagy bármi olyasmi van, ami az értékrendemet zavarja.

Elkezdtem nézni és tényleg csak 2 részt láttam a Eufória című sorozatból, ami az HBO-n jelent meg. Valahogy egy olyan világban találtam magam, ami brutális, mind az erőszak, mind a negatív tiniélet, mind a bulik, szex terén. Az alkotók nagyon negatívan mutatják be a tinik életét. Értem én, ha minden tökéletes lenne a filmekben senki nem nézné, azért inkább addig csavarjuk az egyes témákat, míg valamelyik aspektusát ki lehet annyira domborítani, hogy wow ebből lesz egy film. 

De tényleg ennyire gáz a mai tinik élete, hogy csak ezek léteznek? Lógnak a telefonon, szexelnek fűvel-fával csak, hogy ne legyen ciki a szüzesség, drogoznak. Mikor lett ennyire borzalmas a világ?

Ne gondoljátok, hogy burokban élek, de ez azért kicsi brutális volt. Nagyon gáz, ha ennyiből áll az élet.

Nektek tetszett a sorozat?

Épphogy csak véget ért a tanév, de én máris valami munkán gondolkozom. Tavaly a minősítés és az esküvői izgalmak kipihenése valahogy kitöltötte a nyaramat, de az idei nyáron szeretném magam aktivizálni. Tudom pihengetni is tökéletesen elég lenne, de a kis plusz pénzt sem vetném meg.

Nézegettem állás hirdetéseket meg facebookos alkalmi munka csoportot. Már már ott tartottam, hogy lemegyek itt nálunk a sparba és megalkuszom velük egy 4 órás munkában. De ugye a rengeteg szabadidő mellett van nyaralásunk is megyünk esküvőre, öcsém is jön haza a szülinapjára, így elég sűrűek. 

Aztán már nem először láttam hostess munkára buzdító hirdetést. Rugalmas munkát kínálnak és magam oszthatom be mikor tudok menni és hány órában. Abszolút kecsegtető, kedvesek voltak a telefonba, korrektek és rengeteg a pozitív visszajelzés róluk az interneten. Úgy, hogy elmentem egy személyi elbeszélgetésre, amikor több másik lánnyal együtt tájékoztattak minket a munkalehetőségekről. 

Először ledöbbentem, hogy én ezt biztos akarom. Ugyanis mint kiderült, hogy rendezvények alkalmanként vannak, de állandó munka beosztására éttermekbe való beinvitálás lenne. Vagyis ez az a személy, aki éttermek előtt beinvitálja az utcán sétálókat. Azért is döbbentem le, hiszen, amikor én sétálok a belvárosban és egy ilyen étterem előtt megyünk el, mindig kikerülöm az ilyen invitálásokat, hiszen az az étterem amúgy sem az én pénztárcámnak való lenne és mert utálom folyton azt mondani, hogy köszi nem. Persze, lehet ezzel csak én vagyok. Mindenesetre úgy döntöttem megpróbálom, max 4-6 órákat dolgozom csak, aztán meglátjuk. Amikor kitöltöttük a papírokat akkor igazából el is indultunk haza, én kicsit kézkedve. Majd beszélgetésbe elegyedtem a többi lánnyal és valahogy megnyugtattak. Oké invitálni kell, de nem tukmálás, vagy bejön az illető vagy nem, ettől még így is fizetnek. Valahogy, amikor ezt így elmondta, akkor megnyugodtam. 

Pénteken lesz a betanulás, kíváncsi vagyok mit tartogat a számomra ez a munka. Szurkoljatok, hogy jó legyen!

Ülök és csak nézek. Várom, hogy történjen valami. Mintha egy üvegbúra alatt lennék és onnan hallanám a körülöttem lévőket. Nincs dolgom, pedig jó lenne ha lenne, legalább elterelné a figyelmem mindenről.

Arról, hogy másik kolléganőhöz kerültem. Arról, hogy fáj a lábam a hétvégi biciklis baleset óta. Arról, hogy a kutyámnak szétnyílt a lábán a varrat és ma megint altatni kell és varrni.

Most volt szerintem az első hétvége, amikor nyugiztunk otthon, erre vasárnapra beütött a ménkű. Éppen szedem le a kötést, mert már elhasználódott és amúgy is mondták, hogy nyugodtan, levegőn gyorsabban gyógyul. Sajnos az egyik lábán a seb szétnyílt. A másik kötést már le sem mertem venni. Irány a kutyadoki, szerencsére voltak vasárnap  a rendelőben. Egy órát vártunk, mire sorra kerültünk. Szegény orvos egyedül ügyelt és elég fáradtnak is tűnt. Hétfőn kell visszamennem vele, valószínűleg megint altatják és vele kell lenni egész délután. 

Persze a kocsinak is vasárnap kell bekrepálnia. Kuplung kinyomásánál volt egy kattanás, majd utána már nem tudtam felváltani, Szerencsére már csak egy utcányira voltam otthonról és azt is parkolóban így egyesben gurultam hazáig. Majd apukámat hívtam kétségbeesésemben, de neki is csak tippje volt mi lehet a baj. 

Ezek után kezdtem kattogni, hogy jutok el a kutyaorvoshoz, főleg ha altatják is, utána nem kismiska a 20kg-os kutyát elhozni. Továbbá a barátainknak is hétfőn utaznak el az ő kutyájukat is le kell vinni sétálni. A végén egy osztályomba járó anyukától kértem segítséget, mert tudtam, hogy otthon lesz és remélhetőleg lesz kocsija is. Nagyon rendes volt tőle, hogy segít. Én meg közben itt ülök a suliban, pakolni valóm már nincs, továbbképzést sem kell kitölteni, így csak ülök és pötyögöm a betűket. Próbálom elterelni a figyelmemet a problémákról. Közben a könnyeimet nyelem, jobb lenne, ha ki tudnám sírni magam, akkor kicsit megnyugodnék. De most csak kattogok és idegeskedem.

Legalább ma kaptam egy képet arról, hogy milyen órákat fogok tartani, mert ez is nagyon lefoglalta a gondolataimat a hétvégén. Pénteken - úgy, hogy korábban feltettem a kérdést a vezetőségnek - bejelentették, hogy másik osztályba kerülök és másik kollégához. Örülök neki, mert sokat tanulhatok tőle, meg nem is, mert elkerülök a szeretett kolléganőmtől. Ideges vagyok milyen lesz megint elsősökkel lenni, pedig idén tanítottam tesit a első osztályban, de az mégiscsak más, mint amikor órákon át vagy ugyanazzal az osztállyal. Aranyosak lesznek, vagy sok problémás lesz? Bújósak lesznek, vagy izgágák? Szeretni fogom őket annyira, mint most az én osztályom? Biztosan, de ugye ez nem alakul ki egyből, és emiatt kicsit feszengek. 

Most, hogy így kiírtam magamból a dolgokat kicsit jobb. Talán most megnyugszom egy kicsit.