8 napot dolgoztam hostessként és invitáltam különböző éttermekbe a vendégeket. Az elején jó volt, üdítő, hogy teljesen felelősségmentes munka. Hisz ígyis, úgyis megkapom a pénzt. Persze, ha nem dolgozom, akkor nem fizetnek. Ugyanakkor unalmas lenne csak kint állni 7 órán keresztül és semmit nem csinálni. Így persze dolgoztam. Invitáltam, mosolyogtam, és vagy jöttek vagy nem. Volt, aki a kedves mosolyom miatt jött vissza és az nagyon jó érzés volt. 

A munka alatt valahogy inkább azt éreztem fontosabb célnak, hogy nem baj, ha nemet mondanak. Hisz lehet más ételt ennének, nem ilyenre gondolnak, de megnézték és egy mosollyal nemet mondtak és ezzel nincs is semmi probléma. Jól esett a másik oldalról is megszemlélni ezt a munkát. Korábban én voltam az, aki ha meglátott egy invitálót, nemet bólintva elsiettem. Most már rájöttem, hogy nagyon sokat jelent az is, hogy valaki visszamosolyogva mond nemet. Persze, tudom van, ahol a teljesítmény is számít és ezúton hálás vagyok azért, mert nekem megvolt a fix bérem, így kicsit fesztelen is lett a munka. Ahogy én sem szeretem magamon az erőltetést, úgy én sem akartam másokra erőltetni a döntést. Valahogy ez így volt tökéletes.

8 napot dolgoztam júliusban. A kocsink felújítási költségének a fele megvan. Viszont úgy döntöttem, hogy nem tudok tovább kint állni. Szép volt, jó volt, bármikor visszamehetek egy-egy napra, azonban egyenlőre nem látok benne potenciált. Persze szuper, hogy megerőltetés nélkül tudtam pénzt keresni és egy olyan étteremben, ahol a társaság már a szívemhez nőtt. Jófejek, fiatalosak voltak, mondanám, hogy velem egykorúak, de inkább fiatalabbak voltak. :D 

Az utolsó 2 nap kínszenvedés volt. Az egyik nap senki nem ült a teraszon, a másik nap bolondok háza volt. De untam. Fájt a lábam, mert hát fáj, nincs mese. Hiába volt a magassarkúm is kényelmes, de a macskaköves kicsit előre lejtős járdán a nap végére elfáradt a lábam. 3 blokk volt ennél az étteremnél, az utolsó a leghosszabb, addigra átváltottam egy kisebb sarkú cipőre, de mikor elindultam haza mindig, mintha tűkkel szúrkálták volna a lábam. Nem tudom, hogy tudja valaki 10-12 órában ezt csinálni. Nekem nem menne. 

A mekiben is álltunk 10-12 órát, de ott mozogtunk, időnk sem volt ezen agyalni. Sajnos nem nekem való, ha egy helyben kell állni, én inkább mosogattam volna ugyanennyi órát. :D Na jó, lehet csak nagy a szám. 

Mindenesetre, aki szeretné tudom a céget ajánlani. Nagyon korrektek és rendesek, megértőek.