Kicsit meghökkentem, hogy mikor írtam utoljára. Novembertől kicsit mélypontra kerültem. A sok helyettesítés, a rengeteg váratlan kiadás. Még a karácsonyi 2 hét szünet is rosszul esett....

Reméltem, ha megint visszamegyek dolgozni, de valahogy még mindig nincs a helyén minden. Valahogy a vezetőség is igyekszik elmismásolni dolgokat. Nincs bajom a munkával, terhelhető vagyok. De amikor folyton beosztanak egy olyan órára, ahol a gyerekhez hivatalosan nem is mehetnék be, mert van róla papír, csak a másik tankerület nem veszi át. Ez a gyermek bármikor megüthet, hozzád vághat valamit, asztalt boríthat és a kezdeti 1 megbeszélt óra helyett,már 2-3-ra vagy kiírva és gyomorgörccsel mész be....

Érdekes, hogy a szabályozások mennyire rugalmasak, ha a tankerületek nem intézkednek és mennyire szigorúak a másik irányba.

Ez a frusztráltság már az meghirdetett állások pásztázására vitt át.

Vajon kell ez a stressz nekem? Vajon meddig fog a hivatás tudatom ezen a pályán tartani?