Idén másodjára tehettük meg, hogy külföldre menjünk kicsit kipihenni magunkat. Róma után, most Athén következett az utazási bakancslistánkon (már ha lenne ilyen). Izgatottak voltunk az ország, a város, a kultúra miatt és, hogy a kutyánk miatt, aki 1 hétig anyuéknál volt a kertjükben. 

A Ryanair repülőjével mentünk, és mondanom sem kell izgultunk a sok hallott történet alapján, hogy megfelelő legyen a kézipoggyászunk mérete, zökkenőmentes repülésünk legyen. Szerencsére minden rendben volt és nagyon kedvesek voltak. A gépünk reggel 6:30-kor indult, és még 10 előtt Athénba értünk. Egyből megcsapott minket a meleg, de első percben még élveztük.

Nagy nehezen megtaláltuk a Metro-t, ami nem teljesen a mi metrónkra hasonlított, hisz ez a felszínen ment. Szereztünk két jegyet, de nem sikerült érvényesítenünk, hisz a pénztáros mondta, hogy 1 perc van még az indulásig és mi siettünk. Hozzáérintettük a leolvasóhoz, de nem adott ki hangot (ezt utólag tudtuk meg) és siettünk le. Persze lekéstünk fél óra a következőig. Kicsit el voltunk fáradva, hisz hajnali 3-kor keltünk, ezért kedvünk sem volt a jegy érvényesítésén gondolkozni, vagy leellenőrizni. A végén megjött a következő járat, amire fel is szálltunk. Itt a két megálló között 10 perc is beletelik, mire megint megáll. Nézelődtünk és próbáltuk olvasni a feliratokat, majd a szemünk megakadt egy feliraton, hogy a büntetés a jegyünk 60 szorosa. Ezen kicsit megijedtünk és bepánikoltunk, hogy ennyi pénzünk ugyan nekünk nincs és valahogy ki akartuk deríteni, hogy érvényesítettük egyáltalán a jegyünket. Ezért leszálltunk a következő megállónál felsétáltunk és segítséget kértünk, majd rájöttünk, hogy mire kell legközelebb figyelnünk.

Elértük a Monastiraki teret, ami elég központi helyen van a városban. Onnan láttuk az Akropoliszt is. Innen még körülbelül 10 percre volt a szállásunk, nem siettünk, bár a kis kitérőnk miatt, simán végeztek a szoba takarításával, mire odaértünk. Így elkezdtük követni a térképet és, hát kicsit összeszorult a gyomrunk, amilyen utcán vitt át egy szakaszon, de mi bátran mentünk tovább. A szállásunk közelében volt egy radikális politikai csoport épülete és előtte folyton ott voltak a rendőrök, így megnyugodtunk. Kis pihenés után, elindultunk a városban mászkálni, mi merre van. Találtunk egy utcát, ahol nagyon gyorsan mentünk át, utána megfogadtuk,hogy nem fogunk erre jönni, inkább az első utca maradjon. Az legalább kietlen volt. Az első napi élményeink kicsit kétkedésbe taszítottak minket, biztos ide akartunk jönni, Rengeteg graffiti - persze voltak köztük nagyon szép és találó is - sok a szemét az utcákon. Szóval az első napi élményeink egy kicsit csalódásba torkollt. A szállásunk se volt egy hű, de nagyon szuper. Hiába próbál az ember alapos lenni a választáskor, sokszor tök mást kap. 

A szállásunk neve: The Historical Center Studios volt. Kicsi volt a szobánk, a fürdő és egyben wc-ről nem is beszélve. Az emeletes ágy tetejére inkább nem mentem fel, mert a végén leesek. A kanapét ággyá alakítottuk, és azon aludtunk, persze kettőnknek nem volt valami kényelmes. Az emeletes ágy alsó részén meg meleg volt és nem járt a levegő. Volt egy hűtő, teafőző, kenyérpirító (ami kicsit szikrázott, így inkább nem használtuk), néhány tányér, evőeszköz, persze éles kés már nem volt. Kedvesek voltak kérésemre raktak be  a szobába hajszárítót nekem. Sajnos se egy asztal, se egy szék, így a kihajtott kanapéágyon reggeliztünk. Bár az utolsó napokban rájöttünk,hogy videberen lehetett volna írni nekik, ha takarítást szerettünk volna, de mi találkoztunk egy takarítóval és kértük a szemét levitelét és új szemeteszsákot. Szóval nem volt felhőtlen a kedvünk a szállást illetően, de a végére egész megbarátkoztunk vele, vagy inkább belenyugodtunk?! 

1. nap: Első nap csak zombiként mászkáltunk a városban, nézelődtünk, ismerkedtünk a kávékkal. Megnéztük a Nemzeti kertet, majd ettünk valahol valami gyorsat.

2. nap: A második nap először azt terveztem, hogy nekiindulunk a városnak, de közben a férjem felvetette a tengerpart ötletét, ami valahogy reggelre szöget ütött a fejembe és már én is a tengervíz után áhítoztam. Így elindultunk a tengerpartra. Sajnos a villamos nem járt a Syntagma térről, de jött helyette busz (A1) és 35-45 perc alatt a tengerparton is voltunk. Kinéztük az egyik nem fizetős tengerparti szakaszt (Bikini Beach bar) és napágyakon pihengettünk és fürödtünk délutánig. Hazaérés után, fürdés és 1-2 óra pihi következett, majd 7-8 felé elindultunk vacsorázni. Találtunk egy kis éttermet az egyik utcában, ami első látásra sétálóutca, de nem kell meglepődni, hogy jönnek robogóval, autóval. A kis étterem: Τάκη 13 nevet viselte. Kebabot ettünk és élveztük a görög élőzenét. Nagyon hangulatos volt. Mikor fizettünk a számlára rá volt írva, hogy kellemes nyarat kívánnak nekünk. Továbbá a számlával együtt amolyan welcome drinket is hoztak, vagyis inkább kilépő italt. Erős illata volt és nem mertünk belőle sokat inni, de miután megittunk rájöttünk, hogy nagyon is kellemes volt. Nagyon jól éreztük magunkat itt. Próbáljátok ki ti is!

Hamarosan visszatérek utazásunk további részleteivel!

Voltatok már Athénba? Mi tetszett a legjobban?