Az az első bejegyzésem az esküvő óta, már friss házasként. Az esküvő körüli teendők miatt jó időre eltűntem, de gondolom ez érthető, utána meg a nászút aktív pihenése fárasztott le. Leérve a Balatonra az első két nap csak vegetálással, pihenéssel, strandolással telt, mert nagyon elfáradtunk, utána kezdődött a folyamatos mászkálás, programokra, koncertekre. Nagyon élveztük, de az utolsó nap már annyira hazavágytunk, hogy nyolc órakor elindultunk haza. :)

3 napja értünk haza a nászútról, hogy kipihenjük. :D Most már férj és feleségként létezünk. Hivatalosan is felvettem a férjem nevét, minden papíromat elintéztem, persze még a bankkártya és a munkahely van hátra, de az ráér, ha megjött a személyim.

Megrendeltük álmaink gardróbszekrényét, mely már egy ideje nagyon esedékes volt, viszont már nem gátolt minket az esküvői spórolás. így most a régi szekrények eladásán ügyködünk, még a férjem utolsó pár szabadnapján. Különben csak húznánk, halasztanánk és semmi nem lenne belőle, pedig egy hét és megjön az új szekrény. Így turbó fokozatra kapcsolunk.

Fura kimondani, hogy a férjem. Az esküvő előtt sokszor kimondtam magamban ezt a szót, most mégis valahogy még idegenkedek tőle. Úgy érzem kell egy kis idő, míg teljesen magamnak érzem ezt a szót: FÉRJEM. <3 Nemcsak ezt a szót, hanem az új aláírásomat. 

Az esküvő nagyon jó volt, az anyakönyvi hivatalban folyamatosan könnyeztem a meghatottságtól. Az első pillantás is emlékezetes volt mindannyiunk számára. Anyósom azóta is amikor említi, elsírja magát. Jó látni, hogy nemcsak bennünk okozott ilyen érzelmeket a nagy nap. Az estére nagyon elfáradtam, süti, étel csomagolás miatti sürgés-forgás, meg a nagy izgalom, beszélgetés, meleg, fotózkodás, jól kimerített engem. A vőlegényem, azaz már a férjem egész jól viselte, hogy ekkora tömeg figyel rá. Még engem is lenyűgözött a stílusával. Minden összevetve nagyon szuper volt. Várom még az elkészült képeket. :)

A ruhám egyszerűen fantasztikus volt, bár nem hittem, hogy ennyire melegem lesz a lábamnál, csak folyt rólam a víz. :D A fotózkodás során mindenki annyira féltette a ruhám, hogy majd egy méterre álltak meg tőlem. Szóltam is nekik, hogy nem fogja őket semmi megharapni a szoknyám alatt. :D A menyecske ruhám is lenyűgözte az embereket. Az a folytonos dicséret, szép szavak az elején nagyon jól estek, de egy idő után soknak éreztem. Nem vagyok én ehhez hozzászokva, de azért nagyon jól esett, hogy mindenki előtérbe helyezett. De azért nem szeretném ezt mindennap.

Egyelőre ennyi, majd még biztos lesz pár szavam az elkövetkezendő 50 évben! :)