Be kell valljam az vagyok, kontrollmániás. Egy ideje, vagy régóta, csak most csúcsosodott ki. Mind a cselekedeteimben, mind a rendmániámban. Szeretem, ha minden a helyén van és rendezett. Ha nem kell azzal szenvednem, hogy keresgélek, hanem csak a helyén vannak a dolgok. Az évek alatt lettem ilyen, azt hiszem. Sokszor kaptam meg az anyámtól, amikor nálunk volt, hogy nem is azt, hogy miért nincs rend, de csak akkor tudta dicsérni a rendet, ha a nővérem csinálta. Mi pedig csak a megjegyzéseket kaptuk, mikor bejelentés nélkül hazaállított. Igazából nem mindig foglalkoztam vele.

Azonban most, hogy a saját lakásunkban lakunk, ami végre a mi szájízünkre van berendezve, elpakolva, így már más. Valahogy szeretném folyton fenntartani a rendet. Nem akarom, hogy patyolat rend legyen, vagy a földről is lehessen enni, csupán hogy minden a helyén legyen és ne a kupi fogadjon.

Bevallom szemet gyönyöködtető, amikor rend van a mosogató környékén, hogy el vannak pakolva a tiszta ruhák a szárítóról. Szeretem ezt nézni és mindennap arra törekszem, hogy ezt megteremtsem. Persze ezzel némileg magamat, de főleg a férjemet kergetem őrületbe. Hisz egy-egy mosogatás csak pár perces folyamat, ha nem várjuk meg, míg tele lesz. Sokkal könnyebb a hétköznapokon megcsinálni ezeket a pár perces dolgokat, mint megvárni, míg megtelik a mosogató, szennyes,...stb és akkor nekiállni.

A férjem biztosan más véleményen van. :D De értékelem, amit nap, mint nap tesz. Segít itthon a házimunkában, vagy a gyerekkel foglalkozik. Próbálok egy egyensúlyt fenntartani, hogy nem piszkálom, ha túlórázott. Persze, mindennek ellenére előfordul, hogy borul a bili. Vannak könnyebb és nehezebb napok, ritkán nehezebb éjszakák. Még dolgoznunk kell a rendszerünkön, hogy mindenkinek jó legyen. Ez elég nehéz feladat, de egyre jobb és jobb lesz.