Közeledik a nagy Nap. Már egy ideje nem írtam bejegyzést, sosem jutottam el a gépig. Vagy ha igen, esküvői kellékeket kerestem. De már megérett egy bejegyzés.

Az utolsó két hétben vagyunk. Dekoráció készítése már majdnem kész. A felírt listából már fogyatkoznak a teendők. Persze holnap az étteremmel való megbeszélésen még kiderülhet pár dolog, amit meg kell csinálni. Hétvégén lánybúcsú, már alig várom. :)

A vőlegényem a barátaival elment pár napra vidékre, pontosabban Dobogókőre egy jurtába. Küldött képet, nagyon jól nézett ki. Persze rossz buszra szálltak, átszállásra 1 órát kellett várniuk. Párom is dolgozott aznap reggel, így a korai kelés is garantált volt az indulás napján. Néha kapunk képeket, mondván még nem hagyták el a vőlegényem. Megkértem őket, ne most forgassák le a Másnaposok következő részét. A válasz: "Nem ígérhetünk semmit." :D

Pedig mindig abban a hitben voltam, hogy ő amolyan tipikus legénybúcsút fog tartani a városban, de lehet neki is megjött a kedve ahhoz, hogy ne egy városban mászkálós, lerészegedős estével búcsúztassák el őt a barátai, hanem egy sokkal harmonikusabb, személyesebb utazásban vegyen részt. 

Én magam is egy listával álltam elő a csajoknak, hogy mit nem szeretnék. Egyen-póló tök felesleges, soha többé nem fogjuk hordani, tehát ne költsünk rá. És így tovább.... Míg a végén Budakeszin egy "víkendházban" tartjuk anyukám párjának jóvoltából. Sütögetés, játékok, buli. Persze sokan lemondták, így végülis nyolc a végleges létszám, de valahogy ennek még jobban örülök. Bár ha engem elhívnak a leánybúcsúra, akkor valahogy félreteszek mindent és alkalmazkodok. Vagy legalább szólok külön a menyasszonynak, hogy figyi, ne haragudj közbejött valami, ami teljesen rendben lenne. Ennek ellenére érzem, hogy jó lesz. :) 

Mindenesetre túl leszünk a búcsúztatásainkon, akkor a célegyenesben leszünk. Már izgatott vagyok, de nagyon. Szeretnék feleség lenni már :)