Péntekkel hivatalosan is vége lett az iskolának. Utolsó nap a gyerekekkel.... Üdítő volt, hisz csak 10 gyerek jött iskolába. Nem hivatalosan az osztályfőnök javasolta a gyerekeknek, hogy otthon maradhatnak. Úgyis csak 4 osztályfőnöki óra lesz, és aznapi bolondballagáshoz is kicsik még. Így inkább otthon pihenjenek, ha tudnak. Így 10 gyerekkel kártyáztunk a teremben, mesét néztünk. Aranyosak voltak. Egytől egyig versengtek a kegyeimért, kire figyelek jobban. Véletlenül a megszokott időben a 4. órára mentem be, pedig csak az ötödikre kellett volna, Jól benéztem, de így átvettem az osztályt és a délelőttös társamat elengedtem, hogy befejezhesse az adminisztratív teendőit. Biztos el tudtam volna ütni azt az egy órát, de ha neki segítek ennyivel, már megérte.

Így hatalmas Solo kártya partiban kezdtünk. Én stabilan tartottam minden körben a 2. helyet. Azonban szomorúan tapasztaltam, hogy egy kisfiú a társaságból, ha fel kellett húznia lapot, vagy épp kimaradt, vagy nem elsőként ment ki kiborult. A többiek kuncogva játszottak, hogy bocsi plusz két lapot vegyél fel. Sőt volt olyan kislány, aki egy vastag paklit tartott a kezében, de nem adta fel, hanem végig akarta játszani, még ha utolsó is lesz. Ez a két véglet.

Még csak másodikosok, de meg tudnám zabálni őket. Játék közben, mikor már kimentem próbáltam segítő tanácsokat adni, de sokszor észrevettem, hogy volt olyan színű lapjuk, ami kellett volna, mégis felhúzott egy másikat. Elfogadták javaslataimat, majd a sok játék után, egyszer csak leesik nekik. Végülis ez egy hosszú folyamat.

Tavaly az év végét a párommal a Duna parti büfében sörözgetve ünnepeltük meg. Sajnos idén dolgozott, így nem rúgtunk ki a hámból. De már kevesebb, mint egy hónap és itt az esküvő. Elég izgalom lesz az.

Ezzel a dallal búcsúzom: Kelemen Kabátban - Maradjatok gyerekek