Mostanában úgy érzem kicsit felgyorsult az élet. Lassan egy hónapja, hogy örökbe fogadtunk egy kutyust. Alig van időnk bármire, minden hétvégén kutyasuli, kirándulás és folyton menni kell, hogy lefárasszuk. Kicsit szerintem (vagy nagyon) hasonlít a gyereknevelésre. Bár eddig még csak a kutyához volt szerencsém. 

Természetesen ki kell hangsúlyoznom, hogy minden perce megéri. Annyira cuki ez a kutyuka. Név szerint: Elmo. Keverék kutyus: terrier és még valami. Füle kicsit német juhászos, de persze sok fajtát bele lehetne beszélni. Nem hiszem, hogy kicsi lesz. A közepes termetnek is a felső határa....panelba. Ezt nem gondoltuk át. Vagyis mégis, mert mindenki mondta a mancsát nézzük, de néztük is, de nem láttuk nagynak (vagy nem akartuk). Mert első látásra beleszerettünk ebbe a kis szőrgombócba. 

Azóta boldogítja mindennapjainkat. Egy hét nem alvás után végre aludt éjjel. Aztán öcsém hazaköltözött, vagy kint ugatott kutya megugatta. Rájöttünk, ha behajtjuk a szoba ajtót, akkor nyugiba végigalussza az éjjel. Nem pisil, nem kakil be és így tovább. Abszolút jól telnek az esték, nyugiba. Persze hozzá kellett szokni a reggeli kelésekhez a séta miatt, meg az estihez. De ezt nagyon jól beosztottuk a férjemmel, öcsém is sokat segédkezik benne. A kutya abszolút szeret minket és hozzánk szokott.

Húsvét vasárnapján megyünk Rómába. Ez már a kutya örökbe fogadása előtt meg volt vásárolva, meg az augusztusi Athéni út. Ezalatt öcsém és a barátaink vigyáznak rá. Úristen 1 hónap alatt mennyire az ember szívéhez tud nőni. Félek, hogy mennyire fog hiányozni. Már most öröm visítás van, ha hazaérünk. Hogy mondod el a kutyának, hogy pár nap és jössz. Szegénykém, ettől félek a legjobban. Ha lehetne vinném magammal, de most nem tudjuk. Az athéni utazásnál még lehet egér egy próbát. Addig lenne idő mindent elintézni. Ha nem, akkor szerintem a barátaink lesznek segítségünkre.  Majd meglátjuk. 

Várom az utat! A következő napot ettől a cukiságtól. Egy kis szeretetgombóc. 

Nektek van kutyátok? Ha igen, milyen fajta és hogy hívják?