A napokban olvastam egy új gondolkodásmódról....azt hiszem nevezhetem így. Mert ezzel a gondolkodásmóddal egyben az életstílusunk, környezetünk, eszmefuttatásunk is más lehet. Persze, csak ha így is akarjuk. 

Ezen a linken olvashattok utána ennek a különleges életfilozófiának: Lagom.

El is gondolkoztam rajta, hisz tényleg annyi hülyeséget képesek vagyunk felhalmozni. Vagyis én biztosan. Csak annyit mondok magamnak, hogy ez még biztos jó lesz később. És máris huss a kosárba. Erről szeretnék kicsit leszokni. 

A lakberendezésben van még mit fejlődnünk. Faltól falig vannak a szekrények, de ha azt nézzük, hogy egy teljes háztartás van egy szobában, akkor érthető. Meg előre gondolkodtunk, jó lesz ez még a jövőbeli lakásunkba. 

Persze, ha így állnék hozzá, már a földtől a plafonig polcok lennének, tárolódobozokkal. De így még élhető és szép. Többet már nem bírna el a szoba. 

Például:

Ha veszel egy dolgot, szortírozz ki kettőt.

Ezen felbuzdulva a felesleges fülbevalókat, nyakláncokat már fel is raktam az internetre, hogy vigyék. És frissítettem két régebbi felső hirdetését. Persze nem hiszem, hogy minden alkalommal képes leszek erre, amikor új dolgot veszek, de azért majd igyekezni fogok,

Tervezz heti menüt. Helyi termelőktől vásárolj! Szezonális élelmiszerekkel főzz!

Mindig igyekszem egyszerű, tápláló ételeket főzni. És nem tartom szégyennek 2-3 napig is enni azt. Ezzel rengeteget tudunk spórolni párommal. Jobban is szeretem a saját főztömet enni, mint mindennap valahol vásárolni. Egyfajta elégedettséggel is tölt el.

Lagom a munkahelyen.

Igazából, mivel én délre járok dolgozni, így nincs gond a korábban felkeléssel. Gyakran edzéssel kezdem a napot, mert délután már a türelmem elfogy, továbbá sosem kiszámítható mikor végzek. Edzés után könnyű reggeli, kávézással, kis napra ráhangolódással. A kollégákkal való kávészünet mindig az udvaron történik. Szerencsére mi sokszor érintkezünk a kollégákkal, beszélgetünk, segítjük egymást. Ez is a munkánk része, és természetesen megtesszük a másikért.

Pihenés és a lagom.

A cikk szót ejt a kézműveskedésről, szabadidős elfoglaltságokról. Hétvégén örülök, ha csak a falat bámulhatom. Sajnos a munkám bár időben nem sok, de pszichésen lelkileg kimerítő. Otthoni elfoglaltságokban sem szűkölködöm. Az esti ház körül séta jól hangzik, bár bevallom hó híján, hamar sötétedő időben a kedvem nem sok, de lehet csak a kezdet nehéz. 

Fontos a természet.

Használj természetes anyagokat! Vagy tarts szobanövényeket! Azzal nem értek egyet, hogy friss virágokkal díszítsem az otthonom. Bevallom én pazarlásnak tartom a szálas virágokat, mert pár nap múlva kukába dobom őket. Emiatt kidobott pénznek érzem azt. Előnyben részesítem a cserepes növényeket, amik meghálálják a gondoskodást.

ÉN és a lagom.

Ez a pont sokkal érdekesebb volt. Valahogy ez az, amit a lelkem mélyén szeretnék. Tetszik az, hogy más kérdés feltevésével álljak az élethez: "Elégedett vagyok?" Én sokszor vágyom egyedüllétre. Nem tudom, hogy a munkám tesz ilyenné, vagy én magam vagyok ilyen. Néha önzésnek érzem, de utólag sokszor megbánom, ha belemegyek valamibe, amihez nincs kedvem. Pontosabban erőm. Régen mindig mindenhol ott akartam lenni, emiatt nyűgös és fáradt voltam. Ma már könnyebben kimondom, hogy ehhez nincs kedvem, vagy már a kimerülés határán vagyok. Na a nem kontroll alatt tartás nem tudom mennyire lesz erősségem, hisz én erről vagyok híres. De majd igyekszem. Hisz tényleg jó érzéssel tölt el, ha nem akarok irányítani mégis minden tök jól működik. 

Megjegyezném, hogy én csak a cikkre reagáltam, biztosan más-más dolog is kapcsolódik a Lagomhoz. Lehet beszerzek egy könyvet, és tovább folytatom kutatásaim.

Ti mit gondoltok a Lagomról?