Ma már többször nyitottam meg a blogomat, hogy írok bele, de valahogy nem tudtam, milyen témában is. Valami módon úgy éreztem írnom kell valamit, de sehogy sem jöttek a szavak a számra, vagyis éppen az ujjaimra. Esti nyugtalanságomba odáig jutottam, hogy azért csak írok néhány sort, hát ha megjön az ihlet, vagy a korábbi feszengésemet csillapítsam.

Itt vagyok, nyár, szabadság, nyugalom. Mégis valami hiányzik. Nem is valami, hanem valaki, akivel élményeket gyűjthetnék. Fantasztikus nászutunk volt, bejártuk a Balatont. Nem fogtuk vissza magunkat. Mindent, amit látni akartunk, tenni, enni, meg is tettük. 9 nap nyugalom, majd hazatértünk megrendeltük álmaink gardrób szekrényét, mert már ideje volt. A férjem visszament dolgozni két és fél hét után, én meg hopp itt maradtam. Minden barátom mászkál, utazgat. Persze én is ezt csináltam eddig. De ennyi pezsgés után, csak hirtelen itt vagyok, nincs kivel, vagy nincs is kedvem mással kimozdulni. lehet magányra vágyom, de magamnak sem ismerem be. Bevallom a nászútig volt tervem, mit kell elintézni, csinálni, megvalósítani, de most. Persze jó, hogy pihenek is, de ebben a melegben talán a mászkálás jobb lenne. 

Szeretnék biciklizni az új bringámon, de mindig mikor eszembe jut, hogy eljutok valahova, szeretnék valakinek a társaságában lenni. Megosztani valaki az élményt. Ez olyan, mint egyedül menni moziba. Én valahogy idegennek érzem ezt a dolgot, mert az ember társaságban jár moziba, legalábbis nekem ez a kép él a fejembe. Egyedül menni moziba nem olyan, mint otthon megnézni egy filmet? Persze, lehet annak is van valami furcsa érzése, melyet én el sem tudok képzelni. Szeretnék strandra menni, de egyedül nem biztos, hogy élvezném. 

Lehet kéne a nyárra még egy utolsó bakancslistát készítenem, hogy mik azok, amiket meg szeretnék szeptemberig. Lehet így is teszek. :)

Van ötletetek mi kerüljön a Nyári bakancslistámba? :)