Holnap ilyenkorra már túlleszek rajta. Fárasztó egy nap lesz. Az egész tanári kar szorít. Ez jólesik, de inkább már az utóérzést szeretném érezni. Szabadnapom volt. Sorozatot néztem, ppt-t/óratervet ellenőriztem, majd bementem a suliba előkészíteni a termet. Majd virágot vettem, főztem, takarítottam, virágot ültettem. Ezek után ránéztem az órára és még csak hét óra volt. Elszörnyülködtem, mert azt hittem eltelt végre az idő. Akkor lassú hajmosás, fürdés, arcpakolás. Lassan nekiállok körmöt festeni. :D

Két napja írtam egy bejegyzést, de valamire rákattinthattam és kitörlődött. Nagyon mérges voltam, nem volt erőm újra írni, de a megkönnyebbülést mégiscsak éreztem. Így annyira nem bántam a végére.

A mai nap igyekeztem az esküvőszervezéssel elterelni a gondolataimat a holnapról. Visszaírtam az étteremnek. A leánybúcsúm szervezését is elindítottam :) Jó volt végre ezzel foglalkozni. 

A gyűrű is lassan elkészül, alig várom, hogy lássam, milyen lett. :)

Szorítsatok nekem holnap!