Ma egy nagyon kedves barátnőmmel találkoztam. Ideje volt, mert már kezdtem elveszni a sok papírköteg alatt. Őt egyébként egy másik régi barátnőmön keresztül ismertem meg, aki félt minket bemutatni egymásnak, mert szinte szöges ellentétei vagyunk egymásnak. Én a cserfes, izgő-mozgó lány, ő meg a visszafogott, mérhetetlenül, kedves teremtés. Mi is tartottunk kicsit annak idején az első találkozótól, DE egyből megtaláltuk a közös hangot. 

Elsősorban tacskónézőbe jött. Természetesen tudtuk, hogy ez közben csajos este is lesz. Kutyasétáltatás előtt, közben, után végigcsacsogtuk az időt. Jól esett elmondani a problémákat, amik éppen nyomasztanak. A végén azt éreztem megkönnyebbülök, de remélem ő nem azt érezte, hogy én panaszkodok csak. 

Sajnos az elmúlt pár hét nyomasztó volt. Mandulagyulladástól, nagymamám látogatásáig (évek óta nem látogattam az idősek otthonában), 4 heti betegségen át, apukám ismételt összeomlásán, minősítésembe való lelki belefáradásig minden van. Talán ezért nem szerettem volna bárkivel találkozni, mert nyomasztanak ezek a dolgok, és nem szerettem volna beszélgetni róluk. Egyre inkább rájövök, hogy muszáj kimondanom, különben felemészt.

Ugyanakkor örülök, hogy most nem otthon vagyunk, kicsit kettesben, de sajnos ezek a dolgok rányomták a bélyegünket erre a 3 hét kikapcsolódásra, mert nem tudtuk önfeledten élvezni, hogy csak vagyunk. Sajnos hétvégénként itthon aludtam betegen, vagy épp az órámra készültem és jártam a nyomdákat, írószer boltokat.

Naná, hogy volt pozitívum is, például a gyűrű megrendelése, mely olcsón sikerült. És még a gravírozást is el tudtuk intézni, ami miatt nagyon boldog voltam.

Sajnos azonban nem volt felhőtlen mindennap, persze igyekeztem pozitívan állni, meg a vőlegényem is látta, hogy nagyon el vagyok havazva, így a házimunkákban bőven kivette a részét. Nehéz pozitívnak lenni, főleg ha olyat várnak el tőled (pedagógus minősítés), melytől szabályosan rosszul vagy. A kutyasétáltatást néha tehernek érzem, de mikor csöndben, zene nélkül sétálni megyek, segít kiszellőztetni az agyamat.

Legyünk túl a minősítésen.....aztán torta, menyasszonyi csokor rendelés, majd jegyes fotózás, alig várom. Kíváncsi vagyok az így készült képeinkre. Szeretnék bekereteztetni néhányat és kirakni a szobában. 

Az említett barátnőmnek köszönhetően a nászút is meg van oldva. Inkább belföldre megyünk, spórolva a pénzen, és az év végéig megpróbálunk elköltözni. Ez fontosabb volt. Itt Magyarországon is rengeteg helyen nem jártunk még. Tavaly Nyugat-Magyarország térségét jártuk be, de rengeteg felfedezetlen terület maradt. Állunk elébe az új kalandoknak, aztán kitudja egy csöppség érkezését is előtérbe helyezzük lassan. 

Várlak titeket, kalandok!