Sokat gondolkozom a párkapcsolatokon, hogy mi az, ami egyben tartja az embereket. Vajon az ellentétek vonzzák egymást, vagy épp hasonlóságaink kötnek össze minket jobban? Vagy az a bizonyos első pillantás dönti el a szerelmi életünk?

Ahány ember, annyi történet létezik. Mi a férjemmel szoktunk vitatkozni, kár is lenne tagadni, azonban fél perc múlva már nem is emlékszünk rá. Emiatt sokszor kaptunk megszólást barátainktól, családunktól. Az elején zavart minket, ám ez idővel megváltozott. Vagyis mondhatnám úgyis, hogy fordult a kocka. Minket valahogy jobban összekovácsolt. Azok, akik korábban címkékkel, jelzőkkel illettek minket, éppen az ő kapcsolataik nem bizonyultak stabilnak, vagy éppen nem zökkenőmentes.

Valahol ez jó érzés. Persze, ezzel nem azt akarom mondani, hogy megérdemelték, vagy ezt akartuk nekik. Csupán bebizonyosodott, hogy nagyon is biztos alapokon áll a kapcsolatunk, vagyis most már a házasságunk. Mindig elmondjuk egymásnak a véleményünket egy-egy témáról. Tudjuk a másiknál mi veri ki a biztosítékot, vagy miről szeret/nem szeret jobban beszélni. Néha talán túl őszintén is. De ez szerintem nem baj.

Szóval azt mondanám mindenkinek, hogy ne törődjetek, kinek mi a véleménye a kapcsolatotokról, életetekről. Pont emiatt egy ideje már nem foglalkozom a anyám, nővérem, vagy más véleményével. A társadalom maga a minket körülvevők véleménye, függetlenül attól, hogy mennyire liberális, elfogadó a gondolkodásuk. Sajnos én is a saját káromon kellett megtanulnom, hogy nem mindenki véleménye fontos. Sokszor azok nézeteit hallottam meg, akiknek pont nem kéne a véleményére adnom. Nagy lépés volt, de megéri!

Próbáljátok ki ti is!