Amikor eljegyeztek sokan mondták, de főleg anyám, hogy élvezd ki a menyasszonyi létet. Nem értettem, mire gondol nagyon sokáig. Egészen mostanáig, vagyis majdnem egy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy csak élvezzem a menyasszonyságot.

Amikor eljegyeztek valahogy úgy éreztem, belecsöppentem egy életbe, aminél már egy év késésben vagyok. Ez frusztráló volt. Esküvői kiállításra is mentem több, mint fél évvel korábban, ahol szörnyülködtem, hogy mennyi mindenről le vagyok maradva. Ezt tuszkolták belém, de egy idő után rájöttem, hogy ez nem én vagyok. Amikor kicsit hátraléptem, mert éppen a pedagógus minősítésemmel foglalkoztam, és az esküvőszervezést hanyagoltam, valahogy lecsillapodtak a dolgok és egy idő után tisztán láttam mit szeretnék és hogyan. 

És így, 36 nappal az esküvő előtt (Nem vagyok egy nap visszaszámlálós, de most kiszámoltam mennyi.) nyugodt vagyok. A szervezés nagy része megvan. Már csak a torta hiányzik, meg készül a saját készítésű dekoráció. Mindezektől eltekintve, van időm átérezni ezt a menyasszonyság dolgot. Élvezem minden percét. A csendes várakozást az esküvőig. Szeretnék már a vőlegényem felesége lenni, úgy érezni, hogy tartozom valahová. Lesz végre egy családom, akit én választottam. Leszek valakinek a felesége, gondoskodom róla és megoldunk minden nehézséget, ami elénk kerül. Élvezni szeretném vele a következő hónapokat, amíg még mindkettőnknek friss és új élményeink lesznek. 

Én leszel az oldalbordája és már nagyon várom!

36 nap