Nővérem ma utazott el. Megszokott, hogy a kis cirmos cicánk - aki nagyon hozzá van nőve - rosszul szokott lenni az első napokban. De aztán rendbe jön. Ma is így volt, rosszulléttel kezdte. Mi napközben elindultunk vendégségbe kutyusozni, majd mire hazaértünk hat körül a cicát már nagyon rossz állapotban találtuk. A saját pisijében feküdt, büdös volt. Szívószállal próbáltuk itatni, mert a neten azt olvastuk a kiszáradás veszélyes lehet. Arra reagált is és élvezte a simogatást, de aztán furcsa pózokba tekerte magát és rájöttünk valahova menni kell vele. Féltünk, hogy így Pünkösdkor nem találunk állatorvost, de szerencsére Dunakeszin pont hat órakor nyitott az Állatkórház. Sietünk, egyből be is hívtak minket. A doktornő nyakánál megfogta és szaladt vele a másik szobába. Ha jól hallottam intubálták, kapott adrenalint, ami egy nagy kutyának is elég, de már nem mozdult a kis szíve.

Borzalmas volt. Szegényt látni, hogy szenvedett, de még megvárta míg hazaérünk, megsimogatjuk, de tovább nem bírta. Nővéremet nehezen értük le, mert külföldön volt, de anyukám segítségével sikerült. Sírva beszéltünk egymással, mindenkit nagyon megviselt a hír. Hiába volt beteges cicus, sokszor hányt (tudtuk, hogy genetikai rendellenessége van), többet élt, mint egy másik cica ilyen betegséggel. Jó élete volt.

Az az egy nyugtat, hogy mindent megtettünk, amit lehetett és most ő egy jobb helyen van, ahol nem szenved tovább.

Nyugodj békében Levi!