Azt mondtam apám feleségének, hogy megpróbálok ma átmenni. Mindazonáltal nem tudom, hogy lehet-e a feleségének hívni, ha két külön úton tervezik további életük. Elvileg gáz van, de annyira le vagyok terhelve. Nem is én vagyok az egyetlen rokona!!

Miért nekem kéne rendve rakni apámat, ha alig keresett?

Valószínű azért, mert nekem van jószívem, vagy mert a többiekkel még ennyire sem tartotta a kapcsolatot. Akkor sem értem, hogy jön ez a nő ahhoz (pláne, hogy volt időszak, hogy ellenünk hergelte apát), hogy segítséget kérjen. Teljes mértékben megértem, hogy apám nem könnyű eset, 10 éve sem volt az. Semmit nem változott. Ugyanúgy iszik. 

Egy szó, mint száz miért hív fel este 10 után, kelt fel. Habár a telefont nem vettem fel, az álmos állapotból sikerült az álmatlanságba taszítania. Úgy gondolom este 8 után nem illik hívni az embert, kivéve, ha olyan életritmusban él, vagy éppen várja a hívást az illető. Este 10-kor ébred rá, hogy nem mentem át. Végülis nem ígértem. Fáradt voltam hazajöttem. Két hetem van, sőt már annyi sem a minősítemig, elég ideges vagyok amiatt. Az esküvőszervezést is hanyagolom. Minden időmet a suli teszi ki, meg a plusz elintéznivalók. Ezt ő is pontosan tudja.

Tudja, főleg akkor, amikor szóltam, hogy átmegyek segíteni, erre elment otthonról bezárta apámat, aki a telefont sem vette fel és nem nyitott ajtót. Ezek után minek strapáljam magam, hogy segítsek?