Nem tartom magam antiszociális embernek, sőt pont az ellenkezője vagyok. Azonban az elmúlt pár évben bennem van egy olyan érzés, hogy azért nem akarok találkozni másokkal/új emberekkel, mert nincs kedvem mesélni magamról. Régen szerettem a társaság középpontjában lenni. Nem azért, mert minden fiúnak tetszeni akartam, hanem mert élveztem, hogy mesélhetek magamról. Bár ha belegondolok ma is ha kikapcsolódok egy társasággal, akik közül nem sok személyt ismerek, leülök és egyből beszélek magamról, vagy a gyerekekről.

Amióta tanítóként dolgozom sajnos ez az ára, hogy pénteken már attól boldog vagyok, ha a csöndes szobába elüldögélek és molyolok valamivel. Még csak az sem zavar, hogy senkivel nem beszélgetek, mert 5 napig minden délután 25 kis diákom beszél hozzám. Ugyanakkor emlékszem, alig vártam a karácsonyt. Jött a család, szülők összeismertetése, sütés-főzés. Én csak arra vártam az utolsó nap, végre mindenki elmenjen és olvashassak. 3 könyvet olvastam el az azt követő 3-4 napban. És ekkor jöttem rá, hogy igazából jó ideje már csak gyereknek szóló könyvet olvastam, vagy gyerekekről szólót pedagógiai könyvet. Belegondolva nem csoda, hogy vágyakoztam a más témájú könyvek iránt. 

Azt nem értem, miért gubóztam be ennyire. Részben az esküvői spórolás is rányom kicsit a dolgokra, mert kevesebb helyre tudunk kimozdulni. Értem itt az utazási költséget, azt már végigjártuk sokszor programokat és a hosszú volt a téli hideg érzést. Télen maximum fizetős programokra tudtunk volna kimozdulni, amit nem engedhettünk meg a pénztárcánknak. De közeleg a tavasz.

Most három hétig Pesten töltjük az időt, de erre az időre is rányomja a bélyegét, hogy beteg vagyok, és készülnöm kell a pedagógus minősítésemre. De azért jól esik a nyüzsgő városban mászkálni (még ha ez csak 15 perc+kutyasétáltatás időt jelenti is). Valahogy érzi az ember az állandó mozgást, bizsergést. Teljesen más mint hazamenni és a nővérem megfagyasztja a levegőt. Az ember szinte ledermed.

Egy szó mint száz, nem tudom én lettem kevésbé barátkozó, vagy a pszichés fáradtságról beszélünk, vagy öregszem és kevésbé szeretek ismerkedni új emberekkel.

Szerintetek?