Idén volt 10. évfordulója érettségi vizsgánknak. A szervezők kapva kaptak az alkalmon már fél évvel ezelőtt megkezdték az osztálytalálkozó szervezését. A kezdeti Facebook meghívás után az időpontról döntésre került a sor. Még ez is elég könnyen ment, megtaláltuk ezt a márciusi időpontot, melyre a nagy többség rábólintott. 

Ezek után kezdődtek a bonyodalmak....

Mire észbe kaptunk a Facebook eseményt ellepték a kezdetben még udvarias, majd egyre szemrehányóbb megjegyzések a másikra. A vita tárgya a helyszín volt. Az egyik fél egy belvárosi helyet ajánlott, a másik a középiskolánk közelében lévő éttermet. Szóltak a pro és contra érvek, mentek a szócsatározások.

Mi, akiknek teljes mértékben mindegy volt, csak ültünk a számítógépek előtt és csak pislogtunk, most mi is történik. Tulajdonképpen ugyanaz a patália játszódott le, ami annak idején gimis éveinkben tiniként. Azon gondolkoztam, hogy ennyire nem tudják félretenni az egojukat vagy egy régi sérelem miatt megy a csata? Bevallom nem jöttem rá, és szerintem sosem fogom. Mikor fognak már felnőni?

Mindezek után félre mentem el az eseményre. Az osztályból a 10 év alatt csak 1 emberrel tartottam a kapcsolatot, a többiekkel nem. Ugyanakkor már előtte napokban nézegettem a meghívottakat, felelevenítve osztálytársaimat. Nem minden név ugrott be egyből. 32-en kezdtük, és évente jöttek-mentek a diákok, ráadásul 4 különböző tagozat volt, így az osztályunk nagyon széthúzott. Van, aki csak ott a beszélgetés során jutott eszembe. Szerencsére azért mindenkit felismertem, de kellett 1-2  perc a név-arc összekapcsolásához.

Aggályaim ellenére jól szórakoztam. Igyekeztem mindenkivel szóba elegyedni, megtudni kivel mi újság. Több ideig voltam ott, mint korábban bármikor. Ez gondolom azt jelzi tényleg jól éreztem magam. 

Ki tudja 5 év után vagy 10 év után találkozunk legközelebb.

Nektek milyen élményeitek vannak az osztálytalálkozókról?