Ha előre figyelmeztettek volna, akkor sem hiszem el, hogy ennyien kérdeznek rá a gyerektémára. Oké, felszedtem pár kilót. Végülis most vagyok ideális súlyomnál. Ennek elfogadása is nehezen megy. Hiszen előtte vagy 15 évig ugyanolyan vékony voltam. Büszke voltam, hogy nem vagy 50 vagy 53 kilónál több. Aztán az egyetem után plusz 10 kiló, ami a magasságomhoz ideális volt. Csak valahogy nekem nem sikerült nehezen elfogadnom, hisz a házasság után naponta kérdezték meg. Úgy 4 hónappal az esküvő után, újabb kérdésekkel bombáztak, továbbá nem egy ismerősöm lett terhes. Mindezeken nem csoda, hogy kiakadtam.

Aztán alább hagyott a kérdezősködés. Kicsit megnyugodtunk, de mégsem jött össze, de ezt már el tudtam fogadni a kérdezősködések nélkül. Azonban megint rákezdtek: "Babát vársz?" "Terhes vagy?" és még sorolhatnám. Miért kérdezik meg? Értem én a jó szándékot, de akkor is zavaró. És az istenért sem tudja az ember nem számolni a termékenységi napokat.

Hogy ne kattogjon az ember agya rajta? Persze, sokszor eszembe jut, de azért nem gondolom, hogy ezen járna minden gondolatom. Számolom a napokat. Hogyne. Közben persze jó beteg lettem, és bevallom féltem, hogy lecsúszunk azokról a napokról. A betegségem nyűgösséget, a nyűgösségem vitát okozott. Ilyenkor bevallom magamhoz sincs türelmem nem, hogy máshoz. 

Elmondom a gyógyírt: PÁLINKA.

Főleg betegségre. Minek ide az antibiotikum, ha itt van ez az erős cucc. :D