A koszorúslány nem is nagyon merült fel az esküvőn. Nem szerettem volna a barátnőimet egy általam megszabott ruhába öltöztetni, meg a költségvetésünk sem engedi.

Ma nénikémékhez mentem át egy családi ebédre. Rég láttam már őket, sajnos amióta a szüleim elváltak, nehéz tartani a régi kapcsolatokat. Most összehozott minket a sors, vagyis pontosabban már három családra kinőtt rokonlátogatásra. Úgy megnőttek a gyerekek, de olyan közvetlenek voltak, mintha csak tegnap találkoztunk volna, pedig már van vagy 4 éve. A kislány egyből anyját nyúzta megérkezésükkor, hogy kérdezzen meg valamit tőlem. Anyja válasza az volt, kérdezd meg te. Valahogy itt már éreztem, hogy nekem fog szegeződni a kérdés. Persze arról még nem volt sejtésem, mit is szeretne tudni.

Kiderült, hogy a koszorúslányom szeretne lenni. Nagyon édesnek találtam az őszinte kérdést. Bár nem terveztük, de mégis lett. Örültem a unokatesóm kislányának a felajánlásán. Korábban azért nem mertem volna én magam megkérdezni - sőt el is vetettem magamban ennek a gondolatát - mert  rég találkoztunk, nem tudtam emlékszik-e rám. A hugicája már jár magától, beszélni még nem nagyon akar, de valószínűleg együtt fogják szórni a szirmokat. A kiscsaj nagy forma, már a bátyót is beszervezte, így valószínű hárman szórják a szirmokat. :) Minél többen, annál jobb. Végülis imádom a gyerekeket, ez csak feldobja az egész napot még! :)